Még egyszer a Kárpát-medencei Kodály-vetélkedőről

Laskay Adrienne, Szabadság (Kolozsvár), jan. 19.

„Serkenj fel, kegyes nép!” címmel került sor tavaly arra az általános- és középiskolások számára meghirdetett Kárpát-medencei Kodály-vetélkedőre, amelyet a Magyar Zenei Tanács, a Jeunesse Musicales Hungary, valamint a Romániai Magyar Zenetársaság szervezett. Demény Attila zeneszerző is a zsűri tagja volt, aki hangsúlyozta, a résztvevő 106 csapat tagjai és a felkészítő tanárok egészen kivételes, különleges teljesítménye többszöri méltatást is megérdemel. Rendkívüli volt, hogy 106 csapat jelentkezett a Kárpát-medencéből. Ez 106 csapat a felkészítő tanárokkal együtt kb. 700 (!) megszállott embert jelent, ők több hónapig intenzíven, kitartóan Kodállyal foglalkoztak. Nagy öröm volt az is, hogy a 2006-os Bartók-vetélkedőhöz hasonlatosan a 2007-es Kodály-vetélkedő is Kárpát-medencei lett. A magyar–magyar kulturális integráció szellemében folyt a vetélkedő. A legnagyobb elégtétel a vetélkedő szakmai színvonala volt. A Duna Televízió viszont – enyhén szólva – kihátrált a rendezvény mögül. Pedig a résztvevőknek, annak a 700 diáknak az lett volna a legnagyobb jutalom, ajándék, ha a Duna Televízió felfigyel rájuk, hiszen az hivatása, hogy tájékoztassa a világ magyarságát.

Laskay Adrienne: Demény Attila zeneszerzővel, Nádasdy-díjas rendezővel beszélgetek, aki a Kárpát-medencei Kodály-vetélkedő zsűritagja volt. A kolozsvári Szabadság két alkalommal is méltatta már a versenyt…

Demény Attila: Valóban két írás is megjelent a vetélkedőről, mégis úgy gondolom, hogy a résztvevő 106 csapat tagjai és a felkészítő tanárok egészen kivételes, különleges teljesítménye többszöri méltatást is megérdemel.

L. A. Mi volt a rendkívüli, különleges?

D. A. Nos, rendkívüli volt, hogy 106 csapat jelentkezett a Kárpát-medencéből. Ez minden várakozásunkat felülmúlta, hiszen 106 csapat a felkészítő tanárokkal együtt kb. 700 (!) megszállott embert jelent, aki több hónapig intenzíven, kitartóan Kodállyal foglalkozik. 700 (fiatal)ember és zenetanár ilyen irányú elfoglaltsága szociológiailag is elemezhető, példaértékű és igencsak tanulságos.

Nagy öröm volt az is, hogy a 2006-os Bartók-vetélkedőhöz hasonlatosan a 2007-es Kodály-vetélkedő is végül Kárpát-medencei lett. Nem kevés szakmai, ideológiai és anyagi kérdés/probléma ellenére mindenképpen komoly sikernek könyvelhető el, hogy végül a magyar-magyar kulturális integráció szellemében tudtuk a vetélkedőt létrehozni.

A legnagyobb elégtétel viszont a vetélkedő szakmai színvonala, a diákok a profikat nem egyszer megszégyenítő, lehengerlő ismeretanyaga és imponáló műismerete volt. Öröm volt látni, ahogyan fordulóról-fordulóra alakul és teljesedik ki a fejekben, a szívekben és a lelkekben egy személyes, hiteles Kodály-történet. Nem a pillanat, hanem a folyamat volt lenyűgöző ahogy ezek a fiatalok már-már zenetörténeti igényességgel és összefüggésekben kezdtek el gondolkodni.

L. A. Hogyan szerveztétek meg a vetélkedőt?

D. A. Kiváló előzmény volt a Bartók-vetélkedő. A Kodályt szintén három forduló de két korosztály számára terveztük. A verseny meghirdetése és a jelentkezés után össze kellett állítani és eljuttatni a 106 csapatnak-természetesen az esélyegyenlőség szellemében-a felkészülési anyagot. Közben már készültek a vetélkedő forgatókönyvei és izgalommal vártuk a pályázataink eredményeit. Bizony törékeny egy ilyen nagyságrendű terv de visszaút már nem volt, hát előre menekültünk. Végül a múlt szeptember végén elkezdődhetett a “Serkenj fel kegyes nép” 2007-es, Kárpát-medencei Kodály-vetélkedő. Rendkívüli élmény volt, hogy a műsorvezetőkkel és néhány zsűritag kollégával két hónap alatt, szinte minden hét végén bejárhattuk egy kisbusszal a Kárpát-medencét Délvidéktől a Felvidékig, Háromszéktől Dunántúlig. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a sokféleség gazdagsága és szépsége mekkora erő.

L. A. Térjünk vissza egy pillanatra a forgatókönyv szempontjaira és szerkezetére.

D. A. Mindkét korosztály számára más-más forgatókönyv készült de tartalmilag nagyjából Kodály életútja, népzenegyűjtő, tudományos, pedagógiai és alkotó tevékenysége köré szerveződött. A három forduló forgatókönyvei különböző mélységben és nehézségi fokon szintén hasonló szempontok szerint alakultak. Fontosnak gondoltuk, hogy a hangsúly ne a küzdelemre hanem a játékra, a játékos tanulásra essen, ahol lehetőség szerint senki se érezze magát a végén vesztesnek. Persze egy vetélkedőn mindig vannak jók, jobbak és legjobbak. Én, személy szerint nagyon örültem és büszke voltam az erdélyi csapatok kiváló szereplésére. Hiszem azt, hogy az a szépség és tudás, amit most felfedeztek, egész életre szól.

L. A. Milyen visszhangja volt a vetélkedőnek?

D. A. Rengeteg jót hallottam, láttam az emberek arcán az őszinte örömöt: részesei lehettek nemcsak egy jó zenei rendezvénynek, hanem egy nem mindennapi közösségi élménynek és értékteremtésnek is.
Nem tudom viszont elhallgatni a Duna Televízió – enyhén szólva – furcsa magatartását, ahogyan kihátrált a rendezvény mögül. Pedig a résztvevőknek, annak a 700 diáknak az lett volna a legnagyobb jutalom, ajándék, ha a Duna televízió felfigyel rájuk, felveszi és hírt ad a vetélkedőről. Úgy tudjuk pedig, hogy a Duna tévé az a műholdas, kulturális televízió, amelynek par excellence az a dolga, sőt hivatása is, hogy tájékoztassa a világ magyarságát, sőt a nem magyar nézőket is, például arról, hogy a Kodály évben hogyan zajlott le a Kárpát-medencei Kodály-vetélkedő. Természetesen nem magazin-műsorok keretében. Ezzel az elvárással szemben, már a 2006-os Bartók év alkalmával sem volt tájékoztatás, amelynek egyébként a Duna tévé volt a kiemelt médiapartnere, sőt az ő javaslatukra választottuk meg a verseny helyszíneit is arra való hivatkozással, hogy majd a helyszíneken várnak a Duna Tv regionális tudósítói. Nos, sehol sem láttuk őket. Most a Kodály vetélkedő alkalmával is hasonló “bánásmódban” volt részünk. Talán a Duna televízió volt az a csatorna, amelyik a legkevesebb médiafelületet szánta ennek az igazi értékteremtő, értékhordozó és valóban Kárpát-medencei Kodály-vetélkedőnek. Kár. Nagy kár.
A Duna televíziót viszont, mindenek ellenére a régi szeretettel várjuk rendezvényeinkre.